Orrpolipok — klinikai megközelítés

Az orrpolipok jóindulatú, fájdalommentes nyálkahártya-képződmények, amelyek krónikus gyulladással állnak összefüggésben. Gyakran társulnak krónikus orrmelléküreg-gyulladáshoz, asztmához és allergiás rhinitishez. Ez az oktató útmutató összefoglalja a szokásos felismerési és kezdeti kezelési megközelítést.

Mikor gyanakodjunk orrpolipokra?

A klinikai gyanú nagyobb, ha kétoldali krónikus orrdugulás és a szaglás csökkenése vagy elvesztése észlelhető. Egyoldali polip esetén alaposabb kivizsgálás szükséges a ritkább okok, például invertált papilloma vagy daganat kizárására.

Kezdeti diagnosztika

Az elülső rhinoszkópia kimutathatja az orr elülső részén lévő polipokat, míg kisebb vagy hátsó elhelyezkedésű polipok csak endoszkóppal láthatók. Az orrmelléküregek CT-je mérlegelendő, ha a klinikai kép nem egyértelmű vagy műtétet terveznek.

Konzervatív kezelés

Az intranazális kortikoszteroidok képezik a konzervatív kezelés alapját, míg az orr fiziológiás sóoldattal történő öblítése csökkentheti a tüneteket. Fontos a társbetegségek, köztük az allergia és az asztma felmérése és kezelése.

Mikor szükséges további kivizsgálás?

Szakvizsgálat mérlegelendő, ha a tünetek nem reagálnak megfelelő konzervatív kezelésre, ha az anosmia kifejezett, vagy ha FESS vagy biológiai terápia szükségessége merül fel.

Tekintse meg: Orrpolipok | Mikor gyanakodjunk polipokra? | Biológiai terápia.